Kiss Baranyi Sándor

Pici gyermekkoromban megkérdezte tõlem egy "nagy bácsi", hogy mi leszek, ha nagy leszek...

Kapásból válaszoltam neki: testnevelõ tanár és fociedzõ!

Lehettem 4 éves.

Addigra két nagykaput már foltosra rugdostam az udvaron szüleim örömére.

7 évesen lettem igazolt játékos szülõvárosomban, Bácsalmáson.

Sokáig nem lehetett sikerélményem, hiszen a 14 évesek csapata létezett csak.

Jobbára szedtem a labdát a "nagyoknak"...

De kitartóan!

Annyira, hogy 13 évesen a Központi Sportiskolába vettek fel. Késõbb a Vasas SC utánpótlás csapataiban játszottam. 18 éves koromban, amikor már az NB1-Juniorban játszottam súlyos bokasérüléseim - egy éven belül két szalagszakadás, rehabilitáció - eldöntötték: tudatosan az edzõi és a testnevelõi pályára készülök!

Szerencsére mindig jól tanultam, így nem okozott gondot a továbbtanulás!

A Budakeszi Gimnáziumban érettségiztem, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán szereztem diplomát testnevelõ tanár és sportszervezõ szakon.

Közben TF labdarúgó-edzõi diplomát szereztem.

1989 óta a mai napig folyamatosan tanulok, azért, hogy a maximumot adhassam át a gyerekeknek, illetve azoknak a felnõtt játékosoknak, akikkel együtt dolgozom.

Nagyszerû nevelõk, tanárok adták a szakmai és pedagógiai alapokat.

Késõbb a szakma legkiválóbb képviselõitõl tanulva szereztem UEFA "B" -

és "A" -diplomát.

A hazai képzések mellett rendszeresen veszek részt külföldön szakmai utakon.

Keresem - kutatom - tanulom a módszereket, amelyek eredményesek lehetnek.

Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Németország rendszeresen szerepel az úticéljaim között.

Ezen országok futballkultúrája meghatározza a szemléletemet. Persze mindenütt más jellegzetességek dominálnak, mégis alapvetõen egyfelé haladnak.

A minõségi munka és a közösségépítés legmagasabb szinten jellemzi az adott nemzetek labdarúgó utánpótlás nevelését!

Hiszem, hogy a Budakeszi Labdarúgó Akadémia példaértékû kereteket tud biztosítani, minden gyermek számára, aki szereti ezt a csodálatos sportágat.

Mindenki a saját örömére játszhat, formálódhat a személyisége és tehetségének, valamint motivációinak megfelelõen a labdarúgás is hozzájárul személyes Boldogságához.

Kutasy Pál

1981-ben láttam meg a napvilágot, nyár elején, július 2-án, Ottó napján. Tõsgyökeres Budakeszi gyerek vagyok, bár labdarúgó múltam nem Budakeszihez kötõdik. Elõször Pátyon, a szomszéd faluban léptem a mámorító zöld gyepre, valamikor 2000 áprilisának környékén. Aztán következett a TF (2001-2004). Itt kell megemlíteni, hogy életem eddigi egyetlen mesterhármasát a TFSE színeiben rúgtam (a Rákoshegynek), (naaa, jó nem volt igazi M3-as, mert az egyik csapattársam belepiszkált, -õ is rúgott egyet közben - de azért 1 meccsen hármat, nem rossz!!!). 2005 tavaszától végre Budakeszin szántom a füvet.(BLSZ II.o) Szabadidõmben természetesen focizom. Van két kispályás csapatom a Fehérvári úti futballbajnokságban.

Somogyi Tibor

Mindent, amit tudok a szüleimnek köszönhetek. Ahova most eljutottam csak is az õ érdemük.

6 éves korom óta focizok. Apummal ismertem meg elõször ezt a sportágat.

A Nagybaracskai Általános Iskolában kezdtem tanulmányaimat, majd a Rosti Pál gimnáziumban folytattam, amikor a Dunaferr SE játékosa lettem. Onnan mint kitûnõ tanuló bejutottam a TF-re. Jelenleg is ott tanulok tesnevelõ tanár-rekreáció szakon. Példaképemnek nem nevezek meg senkit, mint sportoló persze vannak kiváló jó sportemberek(lásd Zidane, Beckham).

De igazi pédaképeim a szüleim.

Eddigi klubjaim: BLSE, DUNAFERR, NAGYBARACSKAI SK.

Somogyi Zoltán