Salánki László

Debrecen, 1979. 03. 31.



"1993-ban ismerkedtem meg az ökölvívással. Hajdúhadházon. Gábor László volt az első edzőm, de később Varga Sándor és Fazekas László készített fel, őket nagyon jó szakembernek tartom. Hét évig versenyszerűen űztem az ökölvívást, de utána sem maradtam távol a sporttól, mindig lejártam az edzőterembe, több felnőtt versenyzőnek eredményesen segítettem a felkészülését. Versenyzőként sikerült több megyei versenyen első helyezést elérnem, junior koromban országos bajnokságon is dobogóra állhattam. A Bocskai-emlékversenyen is dobogós szinten tudtam teljesíteni. Nagyon szeretem, amit csinálok, és célom, hogy minél több jó ökölvívót neveljek ki Hajdúhadházon."

Hutai László

Debrecen, 1970. 03. 11.



"Az elmúlt 15 évben sem voltam távol a DVSC-től, de most ténylegesen ismét itt dolgozom, mi visszük Incivel és Zsoltival a debreceni részleget, de Zöld Feri is marad, csak ő a hobbisokkal foglalkozik tovább. Én szeretnék még egy edzőt, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, de ezt még meglátjuk hogyan alakul. Egy teljes stábot állítok fel. Enyémek a versenyzők, míg Zsolt és Inci a fiatalokat edzi, illetve olykor persze besegítenek nekem is. Én magam versnyezőként alig szerepeltem rangos tornákon, hamar edzősködni kezdtem. Edzői vizsgám kick-bokszból van és most a sima bokszot elkezdtem. Pályafutásom trénerként: a Fontana SE, ahol 24 évig dolgoztam, majd közben jöttek a DVSC-s lányok, aztán a Debreceni Pitbull Fighting, illetve legutóbb (ez most is tart) a Cutler Fight. 28 éve foglalkozok boksszal, ami alapja más küzdősportoknak is. Feleségem, az általam edzett Simon Niki Eb-bronzára büszke vagyok, ahogy arra is, hogy Bocskait nyert, illetve vb 5. Emellett 5-szörös magyar bajnok. Azt gondolom, hogy a DVSC-nél az utánpótlást fel kell építeni, de a felnőtteknél is szükséges lesz úgy mennyiséget növelni a létszámban, hogy azért elsősorban a minőségre fektessük a hangsúlyt. A DVSC versenyzői szekciója jelenleg a két Nagyból, Petiből és Bencéből, valamint Patai Sanyiból, illetve Porcsin Laciból áll. A nőknél Furó Virág és Pallás Szimonetta élvonalbeli versenyző." (Hangsúlyozzuk, ez csak a debreceni vonal - a szerk.).

Rácz Irén

Kisvárda, 1982. 10. 14



"1999-ben Nyíregyházán kezdtem először kick-bokszal, majd pár év múlva az ökölvívással foglalkozni. 2008-ban igazoltam Debrecenbe, több magyar és nemzetközi versenyen is eredményesen szerepeltem. Jelenleg is aktívan versenyzek, az edzések mellet a debreceni Lilla Téri Általános Iskolában tanítok testnevelést - a másik szakom a biológia egyébként, de sajnos azt nem tanítottam sosem, pedig szeretném. Az iskolában 2009-től foglalkozom az ökölvívás oktatásával. Fontosnak tartom, hogy minél több gyerek megismerje a sportág szépségeit, emellett az edzéseken a kitartást, fegyelmet, a küzdeni akarást várom el tanítványaimtól. Eleinte egyébként kézilabdáztam sokáig, 10 évig, de a főiskolai csapatban sose volam benne a kezdőben. Az edzéseket lenyomtam, de utána nem kerültem be, így a motiváció egyre halványult bennem. Imádom a sportot, de így ez kevés volt. Egyébként játszottam beállóban, szélsőként, sőt, kapusként is. Később a kick-boksz mellett az ökölvívás is bejött, sőt, egy ideig csak azt űztem. Kétszeres magyar bajnok vagyok, kijutottam az Európa-bajnokságra is. Legutóbb két-három éve bunyóztam amatőrként, ám profi meccseket még vállalok a hagyományos bokszban is, de főleg MMA-ban. Nézni egyébként mindent szeretek, akár még a szertornát is. A DVSC-nél főleg a fiatalokkal foglalkozom majd."

Fényes Zsolt

Debrecen, 1988. 10. 28.



"14 éve kick-boksszal kezdtem el foglalkozni (ja, előtte fociztam is, ami ugye mindenkit elragad), utána jött az MMA, amiben aktív vagyok még mindig, csakúgy, mint a K1-ben is. Edzőként mintegy három éve dolgozom. Itt Cutler Fight mellett itt a DVSC-nél elsősorban a kicsikkel foglalkozom majd, valamint ha segíteni kell a nagyoknál az erőnléti edzésekben, akkor ott is. Szeretem ezt csinálni!"

Zöld Ferenc

Debrecen, 1985. 06. 10



"Az első edzésre 1997. december 9-én jelentkeztem, Török Sándortól tanultam az alapokat, de később edzett Somlai Miklós és Deél István is. A korosztályos bajnokságokon általában második helyezéseket szereztem, de 2003-ban végre megtört a jég, sikerült megnyernem a junior magyar bajnokságot, ráadásként ugyanebben az évben harmadik lettem a felnőtt ob-n is, igaz egy súllyal fentebb. Az edzősködést segédedzőként már évekkel ezelőtt elkezdtem a DVSC-nél, de a középfokú oklevelet csak 2007. május 10-én szereztem meg. 2007. május óta Debrecenben, szeptember óta pedig Derecskén is vezettem tréningeket, miközben nem mondtam le arról sem, hogy folytassam versenyzői pályafutásomat. Aztán a derecskei időszak után most már Debrecenben az Angyalföld téren dolgozok a főbázisnál. Itt eleinte a kezdőket kaptam meg, majd a felnőtt hobbi csoportot is én edzettem, meg a lányokat. A profi bokszban bőven harmincon felüli meccset vívtam 72 és 76 kiló között, ezek felét megnyertem. Ezt a vonalat már nem folytatom (2014-től), de trénerként igyekszem minél jobban teljesíteni."

Dr. Vígh Balázs

Battonya, 1963. július 18.



Dr. Vígh Balázs, aki korán megismerkedett a bunyóval, annak idején választhatott, a boksz vagy az egyetem. Utóbbi mellett döntött, de nem bánta meg, sőt, hamarosan vissza is kanyarodott az ökölvíváshoz. Végzettségét tekintve trópusi botanikus. Az akkori Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát (akkortájt Amerikában és Magyarországon volt ilyen intézmény csak… ma meg...). Munkásságából 6 könyvet írt, s jelentetett meg, nemrég pedig egy hallgató a szakdolgozatát belőle írta, aki összeszámolta azt is, hogy például merrefelé járt Vígh Balázs a nagyvilágban a munkája során: 54-ig jutottak. S ezek csak a trópusi országok…



A kalandozások kora azonban idővel lejárt, hiszen 23 évesen kezdte, majd 45 évesen befejezte ezt az életmódot Balázs, vagyis szűk évtizede nem járja már a világot (a rengeteg gyógyszer, oltás, amit be kell szedni egy-egy ilyen út során telítődik szervezetben, s ezután nem engedik az orvosok).



Itthon sem szakadt el azonban a botanikától. Egy időben különleges kerteket tervezett és hozott létre, de mint mondja erre is egyre kisebb a kereslet – hiszen nincs rá pénze az embereknek.

„Most olyat csinálok, ami a sportra is hatással lehet. Goji és mézbogyó, valamint fekete berkenye termesztésébe fogtam, fogtunk. Ezekből olyan száz százalékban természetes gyógyhatású készítményeket hozunk létre, amelyeket a sportolók használhatnak az egészségesebb táplálkozás jegyében. Szó esett róla, hogy akár a magyar ökölvívó-válogatott is él majd ezekkel, csak még néhány hivatalos procedúrán kell keresztüljutni. Mindenesetre az első ültetvényünk már megvan.”



Balázs elmondta, hogy ezek az energiaitalok például a kínai válogatott „étrendjében” már régóta benne vannak, aminek akár jelentős teljesítménynövekedés is lehet a hozadéka, s ez akár olimpiai címekben is megmutatkozhat.



Ami a bokszot illeti, berekböszörménybeli saját klubjával ismét az Észak-alföldi Tornádó Ökölvívó Régióhoz tartozik, mivel egy győri kitérő után visszacsatlakoztak hozzánk. Mint Balázs mondta, az ott nem jött be.



Vígh Balázs (aki 2015-ben már a 8. Berek Kupát szervezte meg szűkebb hazájában, megosztotta velünk a magyar ökölvívással kapcsolatos néhány gondolatát is. Ezek szerint hiányolja, hogy a nevelőedzők nincsenek megfelelően elismerve, holott sok esetben ők hozzák felszínre és adják meg az alapokat a később más klubban esetleg a válogatottságig is eljutó bunyósoknak. Emellett megjegyezte, hogy több lábon kellene állnia a magyar ökölvívás elitjének. Vagyis ne csak egy, maximum két emberre koncentráljanak a válogatottaknál, hanem tudatosan a harmadik, negyedik, ötödik vonalat is építsék ki, támogassák, mivel bármi történhet a leginkább futtatott bokszolókkal, s akkor nincs kit előhúzni mögülük. Pozitív példaként az íreket hozta fel „Pici”, akik ezt szépen felépítették az elmúlt években, megfelelően dotálják nem csak az első, de utána a kicsit hátrébb sorolt versenyzőket is – akik nem ritkán nem is gyengébbek. Az eredményeik pedig önmagukért beszélnek. Igaz, nem kell napi megélhetési gondokkal foglalkoznia a bokszolóknak.



Merítés tehát lenne a magyar, s azon belül a térség ökölvívásában, ám az eredményeket úgy kellene elvárni, hogy a versenysportra való felkészítés háttere is adott.

Tivadar Lajos

Debrecen, 1952. 08. 18.



"1964-ben kezdtem bokszolni Bartha Ferencnél, illetve Kovács Andrásnál. 1968-ban, 16 évesen korosztályos magyar bajnok lettem 45 kilóban. '72-ig mindig dobogón végeztem a bajnokságokon, illetve vidékbajnok voltam, valamint '70-ben a Tiszántúl bajnoka, '72-ben a Nemzetközi Balaton Bajnokságon bronzérmet szereztem (51 kg). A honvédséget követően kisebb versenyeken indultam és a csapatbajnokságon. Klubjaim: annak idején az MGM Vasas az Építők Elektromossal összeolvadt, s ebből alakult ki a DMTE. '78-ban fejeztem be az aktív ökölvívást. Hosszabb szünet után csak 1994-től kezdtem el edzősködni, eleinte Gájer Józsefhez lejárva, segíteni neki. Tőle és Kovács Andrástól sokat tanultam a szakmából. 2002-ben elkezdtük a DTE-t Szabó Sándorral, és egy kisebb megszakítástól eltekintve amiben tudom segítem az itteni bokszolók munkáját, amely azóta már DVSC-ként működik. Büszke vagyok arra, hogy Móna Imre (ifi EB 1.) vagy Kovács Zsolt (ifi EB 3.) nevelőedzője lehettem, de ifjabb Rácsai Andrással is foglalkoztam, aki serdülő magyar bajnok és diákolimpiai győztes volt. A nálam megforduló gyerekek majdnem mindig szegények voltak, előfordult, hogy cipőt és néhány pár zoknit én vettem valamelyiknek, hogy le tudjon járni edzeni, de mindig azt mondtam: "Azért vagyok itt, mert szeretem ezeket a rossz kölyköket".

Nagy Tímea