lovardavezető, lovasoktató
1993.01.26.-án, Budapesten születtem, és mondhatni azóta rajongok a lovak iránt.
Szüleimnek sokat mondogattam egészen kicsi korom óta, hogy nekem bizony lovam lesz, én lovagolni fogok, de persze a ló imádatom elején maradtak csak a lovas könyvek, játékok, és a vágyakozás, hogy egyszer lóra ülhetek.
3-4 évesen aztán végre igazi lóra ülhettem Szilvásváradon, és azóta se “szálltam” le
lovardavezető, lovasoktató
Budapesten születtem, iskoláimat is itt végeztem és a lovaglás világába is itt csöppentem bele. Bár lovon először Szilvásváradon ültem, a sors rövid úton egy budapesti lovasiskolába sodort, ahol megtanultam a lovaglás alapjait. Pár évvel később a család megvette az első lovát, amit akkor még rajtam kívül szüleim is lovagoltak. Később már csak én voltam olyan szerencsés, hogy hódolhattam ennek a sportnak. 2006-ban megkaptam az első igazi ugrólovamat, akinek rengeteg eredményt köszönhetek. Közben egyre aktívabban részt vettem a lovasiskolai oktatásban is: gyerekek és felnőttek futószárazása, osztályok tartása, gyerektáboroztatás, lovastúra vezetés. Tulajdonképpen a nap 24 óráját a lovardában töltöttem, amikor nem lovon ültem, akkor oktattam.
Sajnos azonban a folyamatos lovardai élet az egyetemi tanulmányaim rovására ment, így eldöntöttem, hogy én egész életemben a lovakkal fogok foglalkozni. 2012 év végén egy rövid németországi kitekintés után 2013 áprilisában Zsófival Németországba utaztunk. Bár nagyon messze voltunk otthonról, hihetetlen élmény volt ez nekünk, nagyon sokat bővült aDióssy Andris Lotus Lovasiskola lovas tudásunk ez idő alatt. Ausztriába aztán már tapasztalt belovaglóként érkeztünk, így nem okozott problémát a fiatal lovak körüli munka.
Ahhoz, hogy valaki jó lovas legyen, nagyon hosszú és nehéz utat kell bejárnia, és ennek az útnak sosincs vége. Rengeteg gyakorlásra és kitartásra lesz szükség és azt hiszem, emiatt jutottam én is oda, ahol most tartok. Szeretném, ha tanítványaim elszántak és kitartóak lennének, így biztos eljutunk a kitűzött célig!