2001-ben kezdtem el salsa tanfolyamra járni. Az akkor egyrészt legprofesszionálisabb, másrészt egyetlen salsa iskolába, ami akkor létezett. Azt nyújtották, amire szükségem volt, és sugározták a kubai életérzést. Később a tánciskola tánccsapatának tagja lettem, ami végleg meggyőzött arról, hogy a tehétségnél sokkal fontosabb az érdeklődés. Hogy ki miben meddig jut az kizárólag attól függ, hogy mennyire akarja. Akkor még egyébként magyar voltam, kicsit sem kubai :) A salsa tanulás előtt egy ideig társas táncot tanultam - de azt inkább hagyjuk! Mindössze azért említem meg, mert úgy érzem a társas tánc is hozzájárul a fiúkban az előítélethez, amiért azt gondolják, hogy a tánc az nem egy férfias dolog.
Szerintem fontos a táncban, hogy az ember önmaga lehessen, nekem ezt a salsa adta meg. És olyan sokrétű, hogy mindenki megtalálhatja bene az érdeklődését. A ruedákat is nagyon élveztem, mint bármilyen csapatjátékot, a rueda nekem egy újabb érv volt, ami a salsa mellett kötelezett el és a salsa tanulásnak is egy nagyon fontos eszköze.
2006-ban kezdtem el tanítani. Mindig vonzott a tanítás maga is, tanári végzettséggel is rendelkezem, és így még ezt a vágyamat is sikerült kielégítenem. Ekkor fedeztem fel Niñot is, aki a rumba minél mélyebb megismerésére támadt csillapíthatatlan vágyamnak, fantasztikus és egyedi tudásával és stílusával hihetetlen boldogságot hozott. Ráadásul akkor még egy kerületben is laktunk, az élethez szerencse is kell :) A reggaetónt is ő szerettette meg velem. Egyébként minden kubainak és nem kubainak köszönöm, a segítségét, aki segítette a tánctudásom fejlődését, motivált, vagy közelebb vitt az általam legértékesebbnek tartott kultúrához, a kubai táncokhoz és zenéhez, de Niñonak különösen köszönöm, mert ő valami olyat adott, amiről azt gondolom, hogy Magyarországon pótolhatatlan. A timba iránti egyre intenzívebb érdeklődésem is 2006-ban kezdett meghatározóvá válni. Az egyik meghatározó élményem az amsterdami Cubamemucho, ahol megváltozott valami a salsával kapcsolatban. Ez a változás 2008-tól kezdve iskolánk nevében is kifejezésre került. Szerintem a salsa annyit ér timba nélkül, mint az élet humor nélkül. Nélküle is élvezetes, de összehasonlíthatatlanul jobb vele.
Azért is szerencse, hogy kiderült, hogy timbero vagyok, mert amikor születtem, még timba sem volt :) A timba ritmusait a rumba elemivel interpretálom legszívesebben azt is mondhatnám, hogy guaguanco timbero vagyok. Egy jó timba szám lehetőséget ad, hogy egy számon belül táncoljunk son-t, reggaetón-t, rumbát, afrot is, vagy akár break-et vagy hiphop-ot attól függően milyen az adott timba és milyenek vagyunk mi. Nem tudok még egy táncot, amiben ennyi szabadság lenne. A rumbás timbákat kedvelem a legjobban, sokkal inkább, mint például a sontonokat, timbatonokat.
A fejlődés rendkívüli élvezetet okoz, ezért igyekszem szinte az összes lehetőséget megragadni, ahol tovább gyarapíthatom a tudásom. Boldog vagyok, hogy salsázni kezdtem és szeretném minél több emberrel ezt a boldogságot megosztani. És persze örülök a csajoknak, akikhez a salsán keresztül sikerült közel kerülnöm, valószínüleg máshogy nem is ment volna.
varsi@salsacontimba.hu
+36 (70) 201 7278
Kiskoromtól kezdve szeretem a zenét és a táncot. 17 évesen kezdtem el táncot tanulni, amikor rászántam magam egy latin kezdő tánctanfolyamra. Ez akkoriban nagyon tetszett, hiszen gyermekként versenytáncos szerettem volna lenni. A középiskola és a latin tánc után, 2005 szeptemberében beiratkoztam egy salsa kezdő tanfolyamra, ahol fél évet töltöttem. Kis szünet után 2006 szeptemberében újra kezdtem a salsát a Salsa Con Timba tánciskolában. Itt rengeteget tanultam és tanulok a mai napig is. Külföldi tanáraim közül kiemelném Madeline Rodriguezt, akitől elsajátíthattam a női mozgásokat is.
A Salsa Con Timbánál eltöltött idő alatt gyorsan szenvedélyemmé vált a tánc, nincs olyan nap, hogy ne táncolnék, vagy gyakorolnék órákon át, nem tudom elképzelni az életemet salsa és tánc nélkül. 2008 augusztusa óta a Salsa Con Timba Tánccsapatának tagja vagyok, és nagyon élvezem.
Gyerekkorom óta több energia szorult belém, mint másokba. Ebből kifolyolag elég korán kezdtem el sportolni. Mikor abba kellett hagynom, a mozgás nagyon hiányzott, ezért arra gondoltam megprobálkozom a tánctanulásal. Bár sose voltam egy Michael Jackson, de mindig nagyon élveztem ha táncolhatok. A körülöttem lévő embereknek ugyan nem volt olyan nagy élmény, mint nekem és ezt sokszor szóvá is tették, de a tánc élménye ezeket a szavakat hamar kiverte a felyemből.
2006 szeptemberében kezdtem el salsázni a Salsa La Cubana Tánciskolában, Peti, Zsuzsi, és Varsi tanfolyamán. Késöbb megalakult a Salsa Con Timba Tánciskola. Ha már az itt oktató tanároknál kezdtem, akkor náluk is folytatom -gondoltam- és ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg. Elég maximalista vagyok, ennek köszönhetően rászoktam a salsa bulikba való lejárkálásra is, ami új dimenziókat nyitott meg elöttem. Ez az érzés durván megfertözött és azóta is vírushordozó vagyok. Sajnos most se lettem egy Jacko, de nagyon Lenyügözött a kubai táncok sokoldalúsága: timba, regeton, afro, quaquanco. Késöbb megalakult a Salsa Con Timba Tánccsapat, aminek a tagja lettem én is. Na, ez volt a hab a tortára. Azóta még jobban élvezem, mint eddig.