Gergely Gábor

Gergely Gábor 1953. június 21-én, Budapesten született.
A kőbányai Pongrác-telepről induló fiú labdarúgóként kezdte sportpályafutását (az MTK-ban Pölöskei álnéven játszott),
majd a KSI-ben kötött ki egy ping-pong toborzót követően.
1970-ben váltott egyesületet, s lett a BVSC versenyzője.
A kétszeres Európa-bajnok Rózsás Péter edzette, aki a Berczik-féle utat járta.
Berczik Zoltán 143 játékos közül választotta ki Jónyer és Klampár mellé a válogatottba, ahol nem okozott csalódást.
1974-ben, Újvidéken egyesben csak 3:2-es játszmaaránnyal kapott ki a csehszlovák Orlowskitól, ugyanott a csapat is csak a svédek ellen vesztett, s szerzett ezüstérmet.
1975-ben, Kalkuttában Jónyer Istvánnal párosban világbajnok lett, három évvel később a duisburgi Eb-n egyéniben, párosban (a csehszlovák Milan Orlowskival) és csapatban is aranyérmet nyert.
Ő az egyetlen egyéni Európa-bajnok a nagy trió tagjai közül.
1979-ben, éppen 30 évvel ezelőtt Phenjanban övék lett a csapat világbajnoki cím is, melyet 1981-ben Újvidéken egy vb-ezüstéremmel egészítettek ki.
Berczik Zoltán elhitette a nagy hármassal, hogy a kínaiakat is képesek legyőzni!
1982-ben hazai pályán, a BS-ben nyert Eb-aranyat a magyar gárda, ahol Gábor szerzett még Jónyerrel párban egy ezüstérmet és egyéniben is a dobogóra állhatott.
Utolsó kiemelkedő eredménye az 1983-as tokiói vb-hez kötődik, ahol a magyar válogatott bronzérmet vehetett át.
Gergely Gábor részese volt a BVSC 1980-as BEK-, s az 1973 és 1983 között elért öt VVK győzelmének is.
Később, egy szezonon át a szakosztály edzője volt.

- Több mint 300-szoros válogatott, kilencszeres magyar bajnok.
- Egyszeres Európa Top 12-győztes. (1978)
- Négyszer választották meg az év asztaliteniszezőjének. (1973, 1974, 1977, 1978)

1985/86-ban az osztrák Volkersdorf versenyzője volt, majd 1990-ben Cegléden fejezte be pályafutását.