a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületének alelnöke és Technikai Bizottságának tagja
1974-ben születtem Esztergomban, ahol jelenleg is élek feleségemmel. A PPKE Jog- és Államtudományi Karán végeztem jogászként.
1995-ben egy baráti társasággal kezdtünk elsőként Esztergomban aikidot gyakorolni. Az indulás – így visszagondolva – igen körülményes volt, bár lelkesedésünk miatt ezt akkor észre sem vettük. Az edzések a már akkor nem üzemelő Szentgyörgymezei moziban folytak, miután pár sor szék eltávolításra került. Kezdetben csak egy vékony padlószőnyeg volt a parkettán, majd idővel még egy réteg padlószőnyeg került rá, már ennek is nagyon örültünk, tatamiról csak álmodoztunk. A technikai irányítást Rakotoarinivo Jean Hugh Michel (2. dan Aikikai) látta el.
A volt mozi helységből átalakítás miatt kiszorulva egy korábban széntárolóként használt pincerendszerben kaptunk helyet, amit próbáltunk lehetőségeinkhez mérten minél jobban rendbe hozni, azonban rövidesen kiderült, hogy a több pici, levegőtlen helység alkalmatlan a megfelelő gyakorláshoz.
Ezt követően folyamatosan kerestük az ideális dojo helyet, sok helyen megfordultunk a városban.
1998-as év mozgalmas volt, egyrészt csoportunk létszám-bővítéséhez kibéreltünk egy iskolai tornatermet és felkértük Rakotoarinivo Jean Hugh Michelt, hogy továbbra is legyen a dojonk technikai vezetője.
Másrészt ebben az évben alakítottam ki első saját dojomat egy 12 tatamis kis gyakorlóhelyet, a házunk tetőterében, ahol szűk körű, de annál intenzívebb gyakorlások folytak.
Szintén ehhez az évhez köthető, hogy kapcsolatba kerültem a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületével. Decemberben részt vettem egy O-Sensei emlékére rendezett edzőtáboron Budapesten, amelyen az MKDE vezetője, Szabó Balázs mester is tartott edzést. Az edzés végén személyesen is beszéltem Vele az esztergomi aikido helyzetéről. A találkozást nemsokára egy bemutató edzés követte Esztergomban.
1999 tavaszán csatlakoztam az akkor még a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületéhez tartozó esztergomi csoporthoz, ahol közel 8 évet gyakoroltam.
2006 novemberében – létrehozva az Aikido Tada Ima Dojot – indítottam el saját csoportjaimat, ahol gyerekek és felnőttek oktatásával is foglalkozom. Dojonkat családi házunk alsó szintjén alakítottuk ki.
2013-ban fordulóponthoz érkeztünk. Egy új, japán stílusú dojo építésébe kezdtünk, melyet sok-sok munka után, 2014 tavaszán nagy örömmel birtokba is vehettünk.
2016-ban elkészült a dojohoz tartozó tradícionális japánkert is, melyben helyet kapott egy fatüzelésű fürdődézsa is, amely a kiemelt programok során nyújt majd felfrissülést. További terveink között szerepel egy szauna kialakítása.
A saját dojo lehetővé teszi, hogy az edzések után még lehetőség van oktatói felügyelettel és segítséggel gyakorolni, vizsgára készülni – igazi kutató „műhelymunkát” – végezni, teázni, beszélgetni, ezzel is elősegítve, hogy egy összetartó közösség jöjjön létre.
Nagy utat tettünk meg a kezdeti körülményekhez képest, de minden korszaknak megvoltak a szépségei, soha nem panaszkodtunk, mindig csak előre néztünk, és meg is lett az eredménye.
Dojomban a gyakorlás a Japán Aikido Kobayashi Dojo által képviselt aikido szemlélet és technikai rendszer szerint történik.
Fontosnak tartom, hogy oktatóként továbbra is aktív gyakorló maradjak, megőrizzem a „kezdő szellemet és lelkesedést”. Több mint húsz éve gyakorlom az aikidot, de mai napig izgalommal várom az edzéseket, szenvedélyem a tanítás, és a gyakorlás.
Oktatóként folyamatosan azon dolgozok, hogy tanítványaim elégedettek legyenek, jól érezzék magukat a dojomban, és fenntartsam lelkesedésüket.