Harmadik olimpiájára készül Nagy Péter, a Szegedi Lelkesedés SK válogatott súlyemelője, aki 34 évesen is ott van a nemzetközi elitben. A +109 kilogrammban versenyző, Eb-bronzérmes, Universiade-győztes, tizenöt éve sorozatban magyar bajnok sportoló kemény kvalifikációs időszak végén jár, de hisz benne, hogy ott lehet Tokióban. Sőt szíve szerint egy újabb olimpiai ciklusba is belevágna, ám kérdés, hogy reagál majd erre a teste.
– Nemrég ért haza a Malta Open nemzetközi versenyről, ahol szakításban 180 kilóval nyert, lökésben 212 kilóval negyedik, míg összetettben harmadik lett. Elégedett?
– Lehet, hogy az eredmény nem ezt tükrözi, de jó kis verseny volt. A 180 kilós szakítás után kockáztattam, hogy gyűjtsem a pontokat az olimpiai kvalifikációhoz, és bár ez nem jött be, volt egy biztató kísérletem 190 kilón, amin már két éve nem próbálkoztam. Lökésben a második fogásomat elvették, visszanézve sem tudom megmondani, miért, így csúsztam le az összetett ezüstjéről és a lökés bronzérméről. Ennek ellenére boldogan utaztam haza, és a felkészülésemmel is elégedett vagyok. Nincs megállás, a cél továbbra is Tokió, az olimpia.
– Milyen esélyei vannak a kvalifikációra?
– Jelentősen megváltoztak a szabályok a négy évvel ezelőttihez képest, átalakult, bonyolultabb lett a kvalifikáció, így csak április végén dől el, sikerrel jártam-e. Fontos lesz az Európa-bajnokság, ezért készülök rá keményen jelenleg is a tatai edzőtáborban. Jó formában vagyok, van miért bizakodni, még akkor is, ha a csökkentett kvótaszám miatt mindössze tizennégyen lehetünk ott a súlycsoportomban a játékokon.
– Járt már két olimpián, van Universiade-aranya, nyert három bronzérmet Európa-bajnokságon, Magyarországon tizenöt éve legyőzhetetlen. Mi motiválja még?
– Minden alkalommal úgy állok oda a súlyhoz, hogy szeretném megdönteni az egyéni csúcsaimat. Így van ez olyankor is, amikor a sikerre nincs reális esély, de legalább meg kell próbálnom. A súlyemelésben kiteljesedhetem, így amíg tudom, csinálom.
– Mennyire kell évről évre megújulnia?
– Mindig próbálok fejlődni, például kiegészítő sportok alkalmazásával, most a crossfitet alkalmazom. Fontos, hogy más jellegű munkát is végezzek, és ne csak a súlyemeléshez használt izmokat erősítsem rendszeresen.
– Januárban lett 34 éves, a zsebében ott van a Szegeden szerzett jogi diploma. Gondol már a visszavonulásra, a súlyemelés utáni időkre?
– Bár a mezőnyben az idősebbek közé tartozom, bőven vannak még terveim. Szegedre egyébként a súlyemelés miatt kerültem, de a klub akkori elnöke, Molnár Imre a tanulást is erőltette. Nehezen vettem rá magam, ám a sérülések idején belegondoltam, a sport sem tarthat örökké. A következő évet biztosan végigcsinálom, és ha a testem jól reagál, az új olimpiai ciklusba is belevágok. Hosszú idő után érkezett egy fiatal tehetség a súlycsoportomba, az ő szereplésétől is függ, nekem mire lesz lehetőségem. Ez egyáltalán nem baj, örülök, ha fejlődik, nekem is jót tesz, ha van itthon kihívóm. De hogy a visszavonulásra is válaszoljak: amíg versenyzem, addig képtelenség összeegyeztetni a rengeteg utazást a civil munkával. Csakis utána kezdek bele az új kalandba.
