Orosz Viktor pályaíjásznak az olimpia jelentené a kör közepét

A szénabáláktól a korosztályos világbajnoki címekig vezetett a 21 éves Orosz Viktor pályaíjász karrierje. Az egyetem mellett jóval kevesebb ideje jut mostanában a versenyekre, de így is szívesen indulna az olimpián, ha egyszer bekerül a sportág az ötkarikás játékok közé.

Mióta érdekel az íjászat?

Már óvodás koromban úsztam, ezután vízilabdáztam. Kilenc éves lehettem, amikor édesapám hozott nekem egy pici hobbiíjat, ezzel lövöldöztem a szénabálákat. Egyre jobban tetszett, elmentem egy debreceni sportklubba, itt kezdtem el lőni. Fél év múlva már pályaíjász versenyeken is indultam, a saját kategóriámban mindig első helyen végeztem. Az első momentumtól imádom ezt a sportot, szeretem a körülötte kiépült közösséget is.

Az egyesületednek vagy inkább magadnak köszönheted a sikereket?

Leginkább édesapámnak. A Letizia egyesület tagja vagyok, annak a színeiben versenyzek Magyarországon. Az egyesület vezetője Vásári Róbert egyengette a kezdeti lépéseimet, és a mai napig segíti felkészülésemet, de ez alapvetően egyéni verseny. Amióta komolyabban űzöm a sportot, édesapám kitanulta az edzőséget, ő a trénerem a mai napig, mindenben számíthatok rá.

Mik a legnagyobb sikereid?

14-től 17 éves koromig ifjúsági korosztályban három világbajnoki és két Európa-bajnoki címet szereztem pályaíjászként. 18 évesen egy ideig a felnőtt világranglistán bent voltam az legjobb 50-ben. Az első világbajnoki címemet 14 évesen szereztem, itt 20 évesek voltak a legidősebb ellenfeleim. Nem számítottam nagy esélyesnek, de néhány ponttal sikerült nyernem. A következő két címem előtt már én voltam a top favorit, magabiztosan hoztam haza a címeket.

Hogyan zajlik egy pályaíjász verseny?

A kvalifikáció után egyenes kiesés a rendszer következik. Egy az egy ellen versenyzünk, mindenki 15 vesszőt lő. A tábla közepébe kell célozni, döntetlen esetén szétlövés következik. Nyáron, ha kint lövünk, akkor fixen 50 méter a távolság. A lőlap legnagyobb értéke a 10-es, ez összesen nyolc centiméter átmérőjű. A többi évszakban teremben versenyzünk, itt 18 méter a táv, a 10-es pedig összesen két centiméteres. Teremben 600 pont a maximum, eddig összesen három vagy négy maximum pontszám született a világon. Kint 720 a lemagasabb elérhető pontszám, a világcsúcs jelenleg 718, tehát még senki sem lőtt 100 százalékosan. Az utolsó Európa-bajnokságot én 707 ponttal nyertem, ez jelenleg az országos csúcs.

Mik a jövőbeli terveid a sporttal kapcsolatban?

Felnőtt kategóriában is szeretnék indulni, nehezíti, hogy villamosmérnöki karra járok a Budapesti Műszaki Egyetemen nappali tagozatra. Ez kiteszi az időm nagy részét. Kicsit nehéz így készülni: az élsporthoz sok idő és pénz is kell az elszántság és a tehetség mellé. Ezeket bonyolult összehangolni. Az egyetem mellett nincs lehetőségem annyit edzeni, hogy biztosan bekerüljek a profik közé, de edzéseken már lövök olyan pontszámokat, mint ők. Versenyrutinon nem sok van, nem jutok el évi 15 világversenyre, maximum háromra. Ettől függetlenül azért belevágtam egy másik szakágba, a terepíjászatba. Tavaly el is indultam a korosztályos világbajnokságon, kilencedik helyet szereztem meg. Október pedig Európa-bajnokságon mutatkozom be a felnőttek között.

Indulnál olimpián, ha lenne rá mód?

Az elmúlt két-három évben hazánkban is sokat fejlődött a sportág, így valamivel több támogatás jut neki. Az olimpiai íjászat már régóta szerepel a játékokon, sok szó esett róla, hogy a terep-vagy pályaíjászat kategóriában a csigás íjászat is bekerülhet. Sokat gondolkoztak az illetékesek, például tervbe vették, hogy a teremíjászatot a téli olimpiákra nevezik, de eddig még egy ötlet sem valósult meg. Annyira sokat beszéltek már róla, hogy bízunk benne, előbb-utóbb tényleg történik valami. Természetesen megpróbálok kijutni, ha a legkisebb esély is mutatkozik is rá.