Erdő, terem, beton, sártenger, félcső. Mindegy, hogy milyen terepen, lényegtelen, hogy milyen körülmények között, a kerékpározás valódi szenvedély. Bemutatjuk, hányféle szakágban mérettethetik meg magukat a bringázás szerelmesei.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség felsorolása alapján tíz kerékpáros szakágat mutatunk be mostani cikkünkben. Van köztük olimpiai sportág, de olyan is, amelyiknél nem egy másik bringással, hanem egy heggyel küzdenek meg a versenyzők.
A Tour de France szelleme: az országúti kerékpár
Ha van klasszikus szakága a sportágnak, akkor az országúti az. A legrégebbi alfaja, legismertebb versenye természetesen a Tour de France. Több mint 3500 kilométer hosszú, általában 23 napos, a megmérettetés szakaszokra bontott. A szakágnak létezik egyenkénti indításos és tömeges rajttal induló verziója is, valamint egy- és többnapos változata is van. A labdarúgó-világbajnokság, a Forma 1 és az Olimpia a kihívója a nézettségi versenyben.
Mi is az a velodrom, avagy a pálya szakág?
A sportág fejlesztői korán belátták, hogy a kerékpárnak is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a sportolóknak stadionban szurkolhassanak a nézők. Ezért létrehozták a velodrom nevű, elipszis alakú pályát. A felület általában 200 és 500 méter közötti hosszúságú és hat-kilenc méter széles. Komoly dőlésszöget építenek a pályába, 15 és 47 fok közöttit. A kerékpárokon nincsen fék és váltó. Fix, örökhajtós alátéttel kell hajtani, súlyuk rendkívül alacsony. Éppen ezért leginkább sprintversenyeket, időfutamokat szerveznek belőle.
Ahol a terep az úr: a ciklokrossz
Országúti kerékpárral száguldanak itt is, csak itt kicsit át kell alakítani a klasszikus koskormányt. A fékek, a kerekek , a gumik is speciálisak, mert alkalmazkodniuk kell a kemény terephez, a természetes és a mesterséges akadályokhoz is. A versenyzőknek gyakran kézben kell vinniük a bringájukat a fejük fölé emelve. Ezt általában profi versenyzők űzik, leginkább télen, így gyakori a sáros, csúszós vagy éppen jeges pálya. Világbajnokságot is szerveznek belőle.
Olimpián a helye: az XCO
A Cross-Country Olimpic, azaz az XCO a Mountain Bike olimpiai szakága. A versenyzők körpályán száguldnak, tömegrajttal indulnak. Körpályán folyik a verseny, nagy technikai tudást igénylő lejtők, köves, murvás talaj nehezítő a bringások dolgát. Egy kör általában négy-hat kilométer hosszú. Általában 1.20 és 1.45 közötti idővel lehet megnyerni a versenyt.
Maraton életre halálra, vagy az XCM
Az egyik legkeményebb szakág, ez is Mountain Bike, itt akár ezer fő is indulhat, profik és amatőrök egyaránt. Nem túl régi szakág, csak 2004 óta hivatalos. Három típusa létezik: a maraton, ami 80-100 kilométer között mozog, 2-4 ezer méteres szintkülönbséggel.A félmaraton a második, ez 50-80 kilométer hosszan zajlik. A kismaraton pedig 25-40 kilométer hosszú.
Quartett a pályán, avagy a 4X
Egyszerre négy elvetemült kerékpáros tartózkodik a pályán, egymás mellett indulnak. Minden csoportból ketten jutnak tovább. 35-40 másodpercesre kell tervezni egy pályát. Fokozatosan, de nem túlságosan lejt, nem tartalmaz emelkedőt, legalábbis olyat, ami miatt tekerni kellene. Döntött kanyarok, ugratók teszik még élvezetesebbé a versenyt.
Flúgos futam: a downhill
A dh, azaz a lejtőzés lényege, hogy minél gyorsabban érjenek le a hegyről a versenyzők. A nyomvonal folyamatosan lejt, a pálya minimum egy kilométer hosszú. Itt nem a tekerésen, hanem a technikai tudáson van a hangsúly, illetve a kiváló reakcióidőn. Nehéz szakág, rendkívül veszélyes, így nem mindenkinek ajánlott. Egy időmérőt követ az éles verseny. Magyarországon is egyre népszerűbb sportág, bár a versenyzők gyakran járnak át a szomszéd országokba alkalmas terepet találni.
Gyerekkorunk kedvence: a BMX
A bicycle motocross a motokrossz elnevezésből származik. Pekingben mutatkozott be először az olimpián, ez is sokat dobott az amúgy is népszerű szakág megítélésén. Hazánkban is igen ismert, leginkább a gyerekek körében, sokan használnak ilyen bringát egészen kicsi koruktól, bár versenyző kevesükből válik. A BMX-en belül is több szakágat különböztetünk meg:
- krossz: döntött kanyarok, ugratók
- dirt: ugratókon kell látványos figurákat bemutatni
- street: félcsőben és épített akadályokban trükköznek
A technika ördöge: a triál
Itt tényleg az ügyességen van a hangsúly: épített akadályokkal kell megküzdeni. Egyensúlyozás, ugratás, trükközés a feladat, a versenyző lába nem engedheti el a pedált, különben hibapont jár érte. A pályát sem szabad elhagyni. Különböző pályákból áll egy verseny: lehet, hogy az egyik területen farönköket kell körbeugrálni, míg a következőn vascsöveket kell kerülgetni. Nemcsak az akadályokkal, az idővel is harcolnak a sportolók.
Torna és foci két keréken? A terembringások
A teremkerékpárosoknak tornamozdulatokat kell elvégezniük biciklin. Mindezt mozgó járművön teszik meg. Nem túl régi sportág a bringás foci, amikor értelemszerűen kerékkel kell bejuttatni a labdát az ellenfél hálójába.
