Az ifjúság bár nem minden tekintetben örül ennek annyira, az iskola azonban, ahogyan az elmúlt évszázadokban is minden szeptemberben, ismét csak elkezdődött.
Ez persze azt is jelenti, hogy indul az őszi edzésszezon.

A legtöbb sportegyesület és szakosztály a szeptemberi iskolakezdéshez igazítja az edzések startját, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek egyszerűbb dolga legyen, illetve magától értetődik, hogy amikor elkezdődik az iskola, elkezdődik a rendszeres sport is.

Túl sok a tanóra?

A szülők egy jelentős része azért nem íratja be gyermekét sportolni, mert attól tart, hogy így is túl nagy a terhelés az ifjúságon. Az órák sokszor egészen a délután közepéig elhúzódnak, s ma már nem ritka az sem, hogy egy nyolc éves gyereknek naponta akár hat-hét órája legyen, ami akárhonnan nézzük, nincs rendjén.

Azt javasoljuk ugyanakkor, hogy ez a tényező ne szabjon gátat a sportnak, hiszen a fiatalságot a lehető legkorábban célszerű ránevelni a mozgásra, akkor is, ha nem cél a versenyszerű sportolás (hogy mi a cél, persze nem lehet tudni még ilyenkor).

Ha lehet, keressünk valami megoldást: hozzuk-vigyük őket, akár több szülővel összefogva, váltva egymást, ha nincs más megoldás.

Sportolj, hogy menjen a tanulás!

Az iskolai testnevelésórák közel sem adják meg azt, amit egy intenzív edzéssorozat. Az ókori görögök nem véletlenül hagyták ránk, hogy épp testben épp lélek: az intenzív és rendszeres testmozgás nagyban elősegíti a hatékony tanulást, hiszen a mozgás stimulálja az agy azon részeit, melyek a tanulásért, gondolkodásért felelősek.

A sportra tehát nem csupán izgalmas, délutáni tevékenységként (persze az is) kell gondoljunk, de olyan gyakorlatra, melynek köszönhetően az iskolások tanulmányaik során is jobban teljesítenek.

Mert lehet, hogy több idő marad a tanulásra plusz edzésidők nélkül, azonban egy fáradt, és mozgáshiányos gyermek agya jóval kevésbé fog, mint sportban jól megmozgatott, ugyanakkor szellemileg abszolút felfrissült társáé.