Olyan inspiráló történetek következnek most, amelyek bebizonyítják, hogy az ember képes meghaladni saját magát, akaratával képes diadalmaskodni teste fölött, és ha igazán el akar érni valamit, képes mindent alárendelni ezért a célért. Ezeket a történeteket olvasva megérthetjük, hogy miért több az olimpia, mint bármely más sportesemény. Háromrészes sorozatunk harmadik része.
Eddie Edwards másfajta sikere
A Sas néven is ismert brit sportolónak, Eddie Edwardsnak az volt az álma, hogy lesiklásban szerepeljen az Olimpián, azonban 1984-ben éppen csak lemaradt a selejtezőben, így nem került be a csapatba. Az USÁ-ba költözött, hogy Lake Placid-ben készüljön az 1988-as játékokra. Hamarosan azonban forrásai elapadtak, így Edwards nehéz döntési helyzet elé került. Meghozta a döntését, és átváltott síugrásra, amelyhez kevesebb pénzre volt szüksége, és a konkurencia is kisebb volt.
Sikerült kvalifikálnia, és mindkét síugró számban elindult, habár rövidlátó volt, és minden pénzét a sportba ölte, így egy ideig pszichiátriai intézetben lakott, mert engedhette meg magának, hogy lakást béreljen. Habár Edwards utolsóként végzett, hatalmas népszerűséget szerzett magának kedvességével és szívszorító elszántságával: a záróünnepségen százezer ember ordította a nevét, mikor Frank King záróbeszédében utalt rá. 2010-ben egyike lehetett azoknak, akik az olimpiai lángot vitték, Winnipegben futhatott a fáklyával.
Simon Ammann: semmiből az égig
Két ugró számban dicsőséget szerzett Svájcnak az aranyérem elhódításával Simon Ammann a 2002-es Téli Olimpiai Játékokon, Salt Lake City-ben. Az akkor húszéves, de alig tizenötnek látszó síelő soha semmilyen más világversenyen nem került az első 12 közé azelőtt, és alig jutott el az olimpiai játékokra, a verseny előtt ugyanis alig két héttel ugrás közben agyrázkódást szenvedett. A finn Matti Nykanen után Ammann volt a második ember a sporttörténelemben, aki mindkét számban aranyérmet tudott szerezni.
Az olimpiai játékok mindig is az inspiráció forrásai voltak, hiszen a legjobbak legjobbjai vívnak meg egymással, versenyeznek a legizgalmasabb sportágakban, mindezt pedig ünnepélyes keretek között teszik. Ezek a történetek jól megmutatják azt, hogy az olimpiai ügy nem kizárólag a sportról, és főleg nem csak a mások fölött aratott győzelemről szól, hanem sokkal inkább a részvételről, a küzdésről, és ha valakinek, akkor önmagunknak a legyőzéséről.
