A szembeállítás abszolút problémás, pedig amikor a gyerekek elérik a 7-8 éves kort, szinte minden esetben felmerül. Nagyon nehéz a választás. De szükséges egyáltalán?
A gyerekek kapacitása az új dolgok befogadása kapcsán olyan erejű, mint egyetlen más életkorban sem az emberi élet egyes szakaszait tekintve. Sokkal több mindenre képesek, mint a szülők azt sok esetben elsőre gondolni mernék. Éppen ezért nincs rá szükség, hogy vagy zene, vagy sport mellett döntsünk, az egyik javára, a másik rovására. Sokkal inkább a korrekt heti időbeosztás összeállításán van a hangsúly.
Azzal persze nem sok mindent lehet kezdeni, ha az iskolában úgy alakulnak a meghatározott, kötelezően bent töltendő időszakok, hogy a gyereknek egyszerűen nincs ideje iskolán kívüli, minőségi foglalkozásokra, mert nyolcra jár be és négyig ki sem engedik. Szerencsés helyzetben vannak azok, akik számára iskolán belül lehetőség van a minőségi zenetanulásra és sportra, ellenben azoknak már komoly küzdelmet okozhat a dolog, akik olyan vidékeken élnek, melyek kevésbé vannak ellátva megfelelő oktatókkal és edzőkkel, esetleg ilyenekkel egyáltalán nem rendelkeznek.
Ezért is nagyon lényeges, hogy a sportegyesületek minél hatékonyabban adják jelét létezésüknek, mert információ híján sokan el sem jutnak hozzájuk, pedig igény volna bőven.
A két terület szétválasztása azért nagy gond, mert valójában épp hogy párhuzamosan hoznak ki igazán hagy plusszokat a gyerekekből (egyébként a felnőttekből is). A zene az agy olyan területeit tornáztatja nagy hatékonysággal, melyeket sem matekkal, sem mással nem lehet. A sport pedig alapjául szolgál az egészséges fizikumnak, illetve egész életre meghatározó lehet a gyerekkori sportolás, mert egyfelől a testfelépítés kialakulásában is nagyon komoly szerepe van, másrészt aki gyerekkorban rendszeresen sportol, felnőttként is csak nagyon ritkán hagy fel ezzel a szokásával.
Elképzelhető, hogy sportágat vált, de a mozgás, a csapatban gondolkodás élete szerves részévé válik.
